Trump és Musk Már nem barátok, de még lehetnek ellenségek

A látványos bejelentést Musk a SpaceX által közzétett videóban tette, alig néhány nappal azután, hogy nyilvánosságra hozta: háttérbe vonul az amerikai kormányzati tanácsadói szerepköréből, hogy újra teljes figyelmét vállalkozásainak – így a Teslának és a SpaceX-nek – szentelje.

Robotokkal indulna, emberek csak később jönnek

Az első marsi „utazás” egyelőre emberi legénység nélkül zajlana: Musk szerint humanoid Tesla-robotokkal, az Optimus modellekkel szimulálnák a missziót. Az első valódi emberes landolásra a második vagy harmadik próbálkozás során kerülhetne sor. A végső cél? Musk szerint minden két évben akár 1000–2000 űrhajót is küldenének a vörös bolygóra, hogy megalapozzák az önfenntartó marsi társadalmat.

Technikai kihívások és kozmikus időzítés

A 2026-os dátum nem véletlen: ekkor következik be egy ritka, kétévente ismétlődő bolygóállás, amikor a Mars és a Föld a legközelebb kerülnek egymáshoz. Ez az időszak ideális az űrutazás szempontjából, mivel a menetidő így is 7–9 hónap, de ilyenkor a legrövidebb.

Musk szerint azonban ez csak akkor tartható, ha a Starship sikeresen teljesíti az előtte álló kihívásokat, többek közt az űrbéli utántöltést – ami még mindig csak tesztfázisban van. Saját becslése szerint 50-50% az esély, hogy időben elindulhatnak. Ha nem, akkor 2028-ra tolódhat a rajt.

A Hold csak a gyakorlópálya

Nem mellesleg a NASA is a Starshipet választotta a következő nagy dobásához: 2027-ben ezzel a járművel térhetnek vissza az emberek a Holdra – több mint 50 évvel az Apollo-korszak után. Ez a küldetés lépcsőfokként szolgálhat a későbbi marsi utazásokhoz.

Musk egyébként már évekkel ezelőtt ambiciózus terveket szövögetett: 2018-ban szeretett volna először robotokat küldeni a Marsra, 2024-re pedig már emberes küldetést vizionált. Ezek a határidők azonban folyamatosan tolódtak – talán most reálisabban látja a menetrendet.

Robbanásból tanulnak – és mennek tovább

A Starship legutóbbi, május végi tesztje ismét látványosan végződött: az űrhajó félórás repülés után irányíthatatlanná vált, majd tűzgömbként robbant fel. A bemutatóra tervezett élő közvetítést azonnal le is fújták.

Ez már a harmadik kudarc idén: az előző két teszt (januárban és márciusban) még a fellövés után néhány másodperccel ért véget – látványos robbanással, a Karib-térség légterében szétrepülő roncsdarabokkal és átirányított repülőjáratokkal.

Musk azonban a tőle megszokott módon nyugodt maradt. Az X-en (azaz a korábbi Twitteren) csak ennyit írt:

„Rengeteg értékes adatot nyertünk.”

És hozzátette: a következő tesztek gyorsabb tempóban következnek majd.

(reuters)

Politikai szerepre vagy csak nagyobb haszonra vágyik Elon Musk és Mark Zuckerberg?
Azokat, akik idestova egy évtizede a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, nem feltétlenül a még több pénz utáni vágy motiválja. Különösen Elon Musk esetében van olyan sejtésem, hogy a vagyona mellé hatalmat is szeretne. Láthatóan lubickol abban a szerepben, amelyet Donald Trump mellett játszik, hogy ott van a politikai tárgyalásokon, és vélhetően beleszól döntésekbe is. Zuckerberg nem folyt bele a napi politikába, nem tanácsadója Trumpnak, de azt ő is látja, hogy ha nem nyeri el az elnök és környezete jóindulatát, akkor valószínűleg a cége is bajba fog kerülni. A Facebook anyavállalatát ‒ a Metát ‒ egyre többen bírságolják, próbálják keretek közé szorítani, és Zuckerberg a Joe Rogan podcasternek adott háromórás interjújában is hangsúlyozta: ahhoz, hogy a Meta világelső tudjon maradni, szüksége van az amerikai kormányzat támogatására.

Elon Musk már az amerikai elnökválasztási kampányban is Trumpot támogatta, a tulajdonában lévő Twitteren ‒ új nevén X közösségi platformon ‒ régóta jelennek meg hiteles információknak álcázott álhírek. Mark Zuckerberg pálfordulása azonban sokakat váratlanul ért. Mit jelent az, hogy Zuckerberg részben megszünteti a tényellenőrzést a Facebookon?
Elon Musk X platformján a fact-checking, azaz a tényellenőrző funkció úgy működik, hogy be lehet jelentkezni ellenőrnek, és ha megjelenik egy hír, amely nem fedi a valóságot, lehet kommentálni. Ezt egy algoritmus értékeli, összeveti a többi ellenőr hozzászólásával, és ha elfogadja, a megjegyzés kikerül a nyilvános oldalra. Gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mint a Facebookon a tényellenőrök, akik többféle tartalmat ellenőriztek, de leginkább a dezinformációval foglalkoztak. Amikor egy tényellenőrző csapat konszenzusra jutott, hogy egy állítás nem felel meg a valóságnak, nem feltétlenül tüntették el a felületről, de megjegyzés került mellé. Zuckerberg ezt a tényellenőrzést szüntetné meg a gyűlöletbeszéddel és a dezinformációkkal kapcsolatban úgy, hogy ezt a funkciót továbbiakban a közösség fogja ellátni.

Működhet ez a módszer?
A Twitter esetében nagyon ellentmondásos hírek jelennek meg ezzel kapcsolatban. Olvastam empirikus tanulmányt egyetemi kutatók tollából, akik azt állítják, hogy ez működik, és olvastam olyanokat is, amelyek szerint egy olyan közösség, amelyik nem a hírek ellenőrzésében gyakorlott újságírókból áll, nem képes ellátni ezt a feladatot. De azt is hozzáteszem, hogy azt a tartalomtengert nézve, amely a Facebookon megjelenik, a tényellenőrzés csak egy csepp volt. A napi mintegy egymilliárd poszt kevesebb mint egy százalékát moderálja ki a mesterséges intelligencia, és még ennél is kevesebbet a tényellenőrök. Maradnak tartalmak, amelyek semmilyen körülmények között nem kerülhetnek ki a közösségi oldalakra a jövőben sem: ilyen a gyermekpornográfia, a felnőttpornográfia, a drog- vagy a fegyverkereskedelem. Tizennégyfajta ilyen közösségiszabályzat-ellenes tevékenység létezik, ezek közül a legvitatottabb a dezinformáció és a gyűlöletbeszéd.

Ezeknek engedne most szabad folyást Mark Zuckerberg?
Igen, de tudni kell, hogy Amerikában nem is ismerik a gyűlöletbeszéd bűncselekményét, a Facebook saját kezdeményezéséből kezdte az ilyen tartalmakat eltüntetni a felületéről. Viszont van ennek olyan vetülete is, hogy ha ‒ mondjuk ‒ bizonyos közszereplőkkel, politikusokkal kapcsolatban élesebben fogalmazunk, belecsúszhatunk a gyűlöletbeszéd kategóriájába, miközben ez a szólásszabadság része kell hogy legyen. A dezinformáció még ennél is nehezebben szűrhető, mert nagyon nehéz elkülöníteni az elfogult véleményt vagy a torzító keretezést a jóhiszemű tévedéstől. Erre alkalmazták a tényellenőröket, de lássuk be, köztük is voltak elfogultak, részrehajlóak, akik például a szatirikus megjegyzéseket is dezinformációnak minősítették. Ugyanakkor abban a republikánus és a demokrata oldal is egyetért, hogy az orosz trollfarmokról érkező, bothadseregek által generált összeesküvés-elméletek felettébb ártalmasak.

Hogyan fogják tudni ezeket kiválogatni?
Zuckerberg azt mondta, hogy a robotok által gerjesztett dezinformációkat ki tudják szűrni bizonyos jelek alapján, például hogy a botok mindent olyan gyorsan csinálnak, ahogy egy ember nem tudna cselekedni. De számomra nem volt nagyon meggyőző, amikor erről beszélt.

A közösségi moderálás esetében ki lehet szűrni a megrögzött kommentelőket, elfogult véleményvezéreket a tényellenőrök közül?
Az X szabályzata azt állítja, hogy a korábbi magatartásuk alapján az önkéntes tényellenőröket besorolják oldalakhoz, és csak akkor kerülhet ki egy poszthoz fűzött megjegyzés, ha a különböző oldalak konszenzusra jutnak. Elvileg úgy van kitalálva a rendszer, hogy ezt a problémát kiszűrje, a gyakorlatban pedig majd meglátjuk.

Szlovákia lakossága különösen fogékony a gyűlöletbeszédre és a dezinformációra. Eljöhet az idő, amikor már az Európai Unió sem tud ennek gátat szabni, és a közösségi platformokon lehet majd buzizni, zsidózni vagy arról értekezni, hogy a védőoltásokkal csipeket ültetnek az emberekbe?
Eljöhet. Most a Facebook és az Instagram Amerikában kiengedi a szellemet a palackból, de az EU-ban a tényellenőrzés egyelőre megmarad. Ám nem sok jót ígér, hogy Zuckerberg a Facebookot üldöző régiók között emlegeti Európát, és ezen változtatni akar (nemcsak a tényellenőrök visszavonásával, hanem az algoritmusok megváltoztatásával is). Ezeket majd sokkal engedékenyebben állítják be, sok minden át fog csúszni a rostán, ami eddig fennakadt. 

Zuckerberg a túlkapásokkal, az algoritmus által hamisan gyűlöletbeszédként azonosított tartalommal érvelt. Ez igaz?
Sok ilyen eset került a Facebook „bírósága”, az Oversight Board elé is. Például a rendőri erőszak vagy a gyermekeken elkövetett erőszak ellen küzdő szervezetek által leírt eseteket kimoderálta a rendszer. A szoftverek ezeket a finom különbségeket nem tudják felismerni. 

Van valami, ami a közösségi oldalakon gátat szabhat a gyűlölet és a hazugság árjának?
A felhasználók és a hirdetők. Nem hiszem, hogy egy gyógyszergyártó cég olyan poszt mellett akarna hirdetni, amely arról delirál, hogy a védőoltásokkal csipeket ültetnek az emberekbe. Hallottuk Trump és Zuckerberg hangját, de még nem hallottuk a felhasználókat, akik szerintem szörnyen mérgesek lesznek, ha hülyeségekkel árasztják el őket, valamint a hirdetőket, akik eltartják a céget. Az X-ről máris sok szakmai csoport távozott, és ez drámaivá válhat, amikor valamelyik versenytársa elér egy kritikus tömeget.

Zuckerberg azt is kijelentette, hogy sokkal több politikai tartalom lesz a Facebookon. A közösségi oldalak a politikai változások előhírnökei és meghatározói akarnak lenni?
A felhasználók eddig is találkoztak politikai tartalommal online újságok vagy politikusok honlapjain, megosztott tartalmakban és politikai hirdetésekben, mert ebben nem volt korlátozás. Az, hogy most a Facebook direktbe visszaengedi a politikai tartalmakat, azt is jelenti, hogy nem ódzkodik a politikai folyamatokban való szerepvállalástól.

Annak van valóságalapja, hogy a tényellenőrök eddig főleg a liberális oldalra húztak?
A republikánus közösségen belül erős az a meggyőződés, hogy a jobboldali véleményeket elnyomja a Facebook. Ezzel kapcsolatban az empirikus vizsgálatok egy része arra jutott, hogy ez nem bizonyítható, egy másik részük meg arra, hogy azért több a letiltás jobboldalon, mert ott gyakrabban használják az összeesküvés-elméleteket és a dezinformációkat.

Ki lehet jelenteni, hogy minél instabilabb a politikai és társadalmi környezet, annál nagyobb az X forgalma? Vagyis Elon Musk számára a káosz tulajdonképpen lehetőség?
A megállapodott politikai rendszerekben nemcsak a stabil pártoknak nagyobb a választói bázisuk és kisebb a szélsőségesek tere, hanem a médiatudatosság is nagyobb. A lincselésekhez vezető tömeghisztériák is Délkelet-Ázsiában szoktak gyakrabban előfordulni, vagyis olyan helyeken, ahol az emberek többsége nem követi a hagyományos sajtót, és amikor hirtelen megkapták a mobiltelefonokat ‒ és ezekkel a közösségi oldalak tartalmait is ‒, ezeket válogatás nélkül elhitték. De nem csak a médiatudatossággal függ össze a politikai rendszer stabilitása, hiszen Németországban az AfD nevű szélsőséges párt támogatottsága húsz százalék felé közelít.

Calin Georgescu román elnökjelölt a TikToknak köszönhette a felívelését, most mégis átállt az X-re, ahol engedékenyebb az ellenőrzés. Nemsokára a technológiai rendszerek fogják meghatározni a társadalmi jelenségeket?
Ez valóban ijesztő, de azt is látni kell, hogy társadalmi igény, kiábrándultság kell ahhoz, hogy a propaganda működjön. Kisebbségi érzületeket irracionálisan is fel tudnak erősíteni ezek a rendszerek, de a semmiből nem tudnak valamit teremteni. Romániában kellett egy általános társadalmi elégedetlenség is ahhoz, hogy Georgescu ilyen sikeres lehessen.

Egy-két éve még az orosz trollokat tartottuk a legnagyobb veszélynek. Közel az idő, amikor nyugatról a Meta és az X részéről jön majd a nagyobb kihívás?
Ezt nagyon nehéz megmondani. Bármilyen politikai változás történt is az USA-ban, ott olyan erősek a demokrácia gyökerei és intézményei, hogy gátat tudnak szabni a szélsőségeknek az információáramlás tekintetében is. Vannak ott is egészen vad dolgok, mint a QAnon mozgalom, de a józan többség nem hódolt be ennek.

Amikor elkezdődött a közösségi platformok térnyerése, azt hittük, több információhoz jutunk, szorosabb kapcsolatokat ápolhatunk egymással. Ennek sok tekintetben az ellenkezője történt, véleménybuborékok jöttek létre, tények helyett álhíreket kapunk. Megállíthatatlan ez a folyamat, vagy elegük lesz az embereknek az információáradatból, és leszoknak a közösségi platformokról?
A közösségi oldalak az életünk részei maradnak, de ugyanúgy át fognak alakulni, ahogy idővel a televíziós csatornák is átalakultak. A kezdetekhez képest már most is sokkal több a közösségi oldalakon a politikai tartalom, a felhasználók a személyes tartalmakkal visszavonultak kisebb csoportokba. A közösségi média tehát biztosan velünk marad, de más lesz.